Kegyes volt az időjárás a szabadtéri összejövetel megtartásához augusztus 25-én, szombaton. Se vihar, se zuhogó eső nem akadályozta a Beszélgetés a diófák alatt című tanácskozást, amit a Magyar Népfőiskolai Társaság immár ötödik alkalommal szervezett meg, most a Falufejlesztési Társaság támogatásával. A találkozó fő vendége Kovách Imre vidékszociológus, egyetemi tanár volt, aki nagy figyelemmel kísért előadást tartott, az MTA keretében 2013-2017 között folyó kutatásuk eredményeiről – elsősorban a vidék szemszögéből. A bevezetőben a házigazda Szigeti Tóth János József Attila 1924-ben íródott” Aki szegény az a legszegényebb” c. verséből idézett, mintegy mottójaként a találkozónak:
„Ha az Isten íródiák volna S éjjel nappal mozogna a tolla, Úgy se győzné, ő se, följegyezni, Mennyit kell a szegénynek szenvedni”
Kovách Imre sokfelé ágazó áttekintése rendszerezetten sorjázta a „följegyezni valókat”. Az előadó a jelenlévők – akiket a változást potenciálisan hordozó vidéki társadalom csoportjaként nevesített – kérdései és felvetései közepette elemezte a tudományos kutatás eredményeit.
Régi barátunk, Dinnyés József „daltulajdonos” zenés bevezetője és dalbetétjei hozzájárultak a találkozó emelkedett hangulatához. Egyebek között az amerikai Pete Seeger „Megérjük még” híressé vált protest dalát énekelte angolul és magyarul.
Aki szegény az is marad…
A beszélgetés irányadó fő témája az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontban folyó nagyszabású, Kovách Imre által vezetett, négy éves kutatási projekten alapult, amelyről 2017-ben megjelent egy kötet. A kutatók merőben új szempontból tekintenek a magyarországi társadalmi egyenlőtlenségekre.
Kovách Imre egyetemi tanár, az MTA doktora volt az előadó, aki kihívó következtéseket fogalmazott meg az elmúlt félévben vele készült interjúkban, illetve tudományos kutatásaiban, megjelent tanulmányaiban
Például, hogy az uniós és állami pénzek szétosztásával a holdudvar épül, ám a fejlődés lassul, hogy a vidéki középosztályban az egyéni stabilitást nagyobb értéknek tartják, mint az igazságosságot, vagy az egyenlőséget. Hogy a magyar gazdaság teljesítőképességéből következően forrás sincs arra, hogy a legrosszabb helyzetű három millió ember sorsán lehessen változtatni, és ne csak egyszeri segélyekkel kábítsák el őket, és nincs forrás arra sem, hogy valódi mobilitási esélyt kapjanak legalább a fiatalok. A ciklusokon keresztüli hatalmon maradásnak pedig ára van: a társadalmi egyenlőtlenségek befagyasztása, vagyis aki szegény az is marad. De vajon eléggé megértjük-e az elemezések, a fent idézett néhány kijelentés, következtetés mélyebb üzeneteit?
Ennek jártunk utána az idei Beszélgetés a diófák alatt c. hagyományossá vált országos találkozón, Mindszentkállán, ahol a Mindszentkálláért Alapítvány volt az egyik vendéglátó, támogatója a Falufejlesztési Társaság volt.
"Sok a szegény, pedig a magyar földnél kevés nagyobb biznisz van" - Harmati András elemző cikke Kovách Imre előadásáról az Alfahír oldalán Tovább az cikkre
KOVÁCH IMRE Szociológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézet tudományos tanácsadója, és egyetemi tanár a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológia és Szociálpolitika Tanszékén. Kutatásai legfontosabb területe a vidékszociológia. Számos tanulmánya és könyve jelent meg többek között a mezőgazdasági kistermelőkről, a családi gazdaságokról, az agrárpolitikáról, a projektesített vidékfejlesztési rendszerekről, a magyar társadalom paraszttalanításáról, a földhasználat és a mezőgazdasági üzemszerkezet változásairól, az európai vidékfejlesztési rendszerekről, a tudáshasználatról és a fenntartható fejlődésről, a helyi hatalom szerkezetéről, a vidékiek és városiak kapcsolatairól. A European Society of Rural Sociology elnöke, valamint az International Society for Rural Sociology alelnöke volt. A Sorbonne LADYSS, a Helsinki Egyetem, az Abo Academy meghívott tanára, kutatója. Az Académie dʹAgriculture de France külső levelező tagja.