Hét évvel ezelőtt kezdeményezte Szigeti Tóth János a Diófák alatti közéleti beszélgetés sorozatot, amelynek létrejöttét bevallottan a sárospataki népfőiskolások, illetve Ujszászy Kálmán kertjének nagy diófája alatti egykori találkozók ihlették. Túl azon, hogy az évente egyszeri közösségi együttlét szellemi, lelki, érzelmi feltöltődést nyújtott mindnyájunknak, mindig rá kellett döbbennünk arra, hogy mennyi kérdést, helyzetet, közérdeklődésre számot tartó ügyet kellene alaposan „kibeszélnünk”, foglalkozni az esetleges megoldásokkal, elvárásokkal – elvárásokkal önmagunkkal és mindnyájunkkal szemben.
Mivel is kezdtünk 2014-ben? – a magyarországi földkérdéssel, ami a mai napig nem jutott nyugvópontra. Ezt éppen a néhány héttel ezelőtt, Darvas Béla által kezdeményezett visszaemlékezés sorozat a 2005-ös gazdatüntetésről is alátámasztja. De nem csak az emlékezet fortyog a kérdés körül, az érintettek komoly belső lázadással élik a mindennapjaikat azóta is. Azonban nincs kellő erő és a mindennapi megélhetésüket nem kockáztatva talán bátorság sem a sokszorosan ellehetetlenített, tudatosan megosztott gazdatársadalomban ahhoz, hogy összefogjanak, és ha nem is többet, de legalább azt kiköveteljék, amit a jelenleg regnáló hatalom kormányra kerülése előtt ígért a gazdáknak – nem kevés szavazót megszerezve, de egyúttal becsapva is az ígéretekkel.
Létezik-e hasonló helyzet klasszikus demokráciákban? Ez volt 2015-ben a fő kérdése a Diófák alatti beszélgetésnek. A téma felvetését éppen a földkérdésben kialakult tehetetlen(ségnek vélt) helyzet motiválta. Mit engedhet meg magának a hatalom egy demokráciában? Mennyire veszíti el hitelét egy hatalom, ha állampolgárainak tömegét csapja be életbevágó kérdésekben? És mikor veszik észre ezt az emberek? Csak akkor, ha közvetlenül érintve, a saját bőrükön tapasztalják meg a hamis ígéretek valóságát?
Mennyi közéleti felelősséggel viseltetünk magunkkal, másokkal és saját nemzetünkkel szemben? 2016-ban ezzel foglalkoztak a harmadik diófák beszélgetés résztvevői. Mit jelent az állampolgári aktivitás – ennek hiánya milyen súlyos következményekkel járhat egy társadalom életében? Milyen mértékben van jelen a magyar társadalomban az aktivitás, és ha ez nem megfelelő mértékű – márpedig erre könnyű megadni az egyértelmű választ -, akkor ebben mennyi a felelőssége a magyar értelmiségnek?
Az előzményekből szinte természetesen következik, hogy 2017-ben az út elvezetett a Diófák beszélgetés következő támájához: az értelmiség, a társadalmi, gazdasági, politikai kihívások napjainkban Magyarországon, amihez az akkor frissen megjelent „Hegymenet” című kötet adta a beszélgetés fő irányvonalát. A kihívások azóta is, továbbra is pallosként lógnak felettünk, előttünk – körbe vesznek bennünket a mindennapokban, de a válaszok, megoldások továbbra is késlekednek, elmaradnak és a társadalmi együttműködés hiányának mértéke talán még nagyobb, mint korábban az érzékelhető volt.
Mit okozhatnak a Magyarországon kialakult súlyos társadalmi egyenlőtlenségek, amelyeket sok esetben tudatosan generálnak, vagy bizonyos esetekben elég, ha csak „elfelejtenek” foglalkozni a problémával azok, akiknek ez dolga lenne? „Aki szegény, az is marad” – 2018-ban a már-már feloldhatatlan társadalmi egyenlőtlenségek kérdéseit járták körbe a Diófák alatti beszélgetés résztvevői, egy akadémiai kutatás eredményeit megvitatva, magával a kutatás vezetőjével.
Eddig jutottunk, itt tartunk ma a beszélgetéseinkkel.
2019-ben megszakadt a fentiekből is tisztán láthatóan következetes szál, mert a beszélgetések „szellemi gazdája”, Szigeti Tóth János befejezte földi életét – szinte napra pontosan azon a napon, amikorra tervezte a következő, hatodik találkozót.
Nem tekintem szimbolikusnak távozása ezen körülményét, de akkor óhatatlanul átsuhant az ember fején a gondolat, hogy egy ekkora közéleti felelősséggel rendelkező ember, mint ő, aki ennyire a szívén viselte mindazt, ami meghatározóan befolyásolja egy társadalom életét, de szinte csak a problémákkal, csalással, csalódásokkal, félrevezetések tömegével kellett szembesülnie a közéletben éveken keresztül – vajon feladta?
Ma már biztosan tudom, hogy nem. Végakaratában is kérte, folytassuk.
Folytatjuk.
Hagyott időt a gondolkodás tisztulására a ránk kényszerített és ma már mögöttünk levő karantén. De kiszabadulva és megszabadulva többé nem szabad sem magunkkal, sem másokkal szemben közönyösen élni.
Ez lesz az, amiről beszélgethetünk a Diófák alatt hatodik alkalommal találkozva – Ferenc pápa intő szavait átgondolva és őszintén, nyíltan megvitatva e gondolatok segítségével szinte valamennyi, eddigi beszélgetéseink legfontosabb kérdéseit. Jeles hitéleti vezetők és felkészült gondolkodók segítenek bennünket ebben.
És nem utolsó sorban: tisztelegjünk Szigeti Tóth János emlékének, aki úgy rendelkezett, hogy egykori mindszentkállai otthona és az általa létrehozott Mindszentkálláért Alapítvány minden évben álljon a Diófák alatti beszélgetés, találkozó rendelkezésére.
Szerző: Mihályfi Márta